Kevesebb mobilozás, több figyelem!
Korunk technikai fejlődése nagyszerű megoldásokat nyújt a mindennapi életvitel megkönnyítésére és az információ áramlás meggyorsítására, viszont komoly hatással van az emberek viselkedésére is. Gondoljunk csak bele, szinte mindenki zsebében van egy korábban asztali számítógép teljesítményével felérő apró eszköz, amin mindent eltudunk intézni. Ez tényleg egy remek dolog, sok időt megspórolhatunk vele, viszont még többet el is pocsékolhatunk.
Mégis hogyan?
Úgy, hogy észrevétlenül folyamatosan rápillantunk vagy böngészünk a telefonon. Egyes kutatások szerint, akár napi 100-150 alkalommal is elővesszük a mobilunkat, és ebből csak néhány alkalommal hozunk róla tudatos döntést. A legtöbb esetben rutinből kerül elő a telefon és olyan mintha kezdene ösztönné válni a telefonra figyelés. Mindez nem is annyira meglepő, ugyanis az alkalmazás fejlesztők komoly összegeket fordítanak felhasználói viselkedéselemzésre, valamint arra, hogy fontosnak érezzük megnyitni az alkalmazásukat. A közvetlen környezetünkben is érzékeljük ennek a sikerességét, hiszen szembetünő mennyi ember ül/áll/sétál lehajtott fejjel mobilzva. Egy átlagos amerikai felnőtt a felmérések szerint nagyjából 2-3 órát nyomkodja a telefonját egy nap. Ez félelmetesen sok elpocsékolt idő és nem hiszem, hogy európában nagyon más lenne a helyzet. Ha egy mai fiatal élete végéig használja majd a mobilját, akkor az azt jelenti, hogy akár 5-6 évet simán elmobilozik az életéből.
Úgy tehetnek minket függővé ezek az alkalmazások, hogy elveszik a gondolkodásunk merengés, bambulás fázisát. Ilyenkor úgy érezhetjük unatkozunk, nem csinálunk semmit, pedig nagyon fontos események folynak a háttérben! A merengés fázisában dolgozzuk fel a velünk történteket, ilyenkor áll össze a kép, tisztulnak le a háttérfolyamatok. Nem csak ezért fontos bambulni, hanem azért is, mert ekkor jöhetnek kreatív ötletek, ihletek és mindenféle hasznos gondolat, ami csak úgy a ”semmiből” tör elő. Érdemes tehát elmélázni és ezzel időt hagyni agyunknak a feldolgozásra.
Ha ezt nem tesszük és kielégítjük telefonunk figyelem éhségét, akkor ne csodálkozzunk majd, ha idővel romlani kezd a problémamegoldó képességünk és a munkamemóriánk. Sőt a hangulat negatív irányú változása már rövid időn belül is érzékelhető a sokat mobilozó embereken. Mindez azért is lehet, mert ilyenkor folyamatos készenléti állapotban van a figyelmünk, aminek kimerítő és sressz-szint emelő hatása van. Ilyenkor nem csoda, hogy nem tudunk elmélyülni és rendesen oda figyelni lényeges dolgokra.
Legyen gondolatébresztő a jövőre nézve a következő mondat, amit egy 5 éves kislány szájából hallottam: „apa ritkán játszik velem, mindig a telefonját nyomkodja”
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.