Zajongó

Az előző alkalom óta eltelt egy hónap és már nagyon vártam, hogy folytassuk a drámát, ugyanis kikerekedett a témám, amivel mindenképpen szeretnék dolgozni.

Egészen furcsa állapotban érkeztem, ugyanis előző este lett egy olyan felismerésem magamról, ami meglehetősen nyugtalanított. Konkrétan felismertem, hogy van bennem valami gát, ami megnehezíti számomra a párkapcsolatok kialakulását. Van az az érzés, amikor már tudod, hogy kész lennél egy kapcsolatra, de mégsem alakul úgy, nem érzed a totális ráhangolódást, nem találkozol olyannal, valami nem okés, szóval egyszerűen szeretnéd, de nem alakul a dolog. 

Akkor lehet mégsem vagy kész, legalábbis szerintem van ott még valami belül, amivel foglalkozni kell. Nem jöttem még rá, hogy mivel szabok határt magamnak, de lehet egyszerűen csak félek kapcsolódni, félek a csalódástól. Biztos ez is benne van valamennyire, de nem hiszem, hogy ez az oka teljesen. 
Lehet csak ideákat kergetek, lehet ragaszkodom egy képhez a fejembe és várom, hogy meghódíthassam. Lehet.

Bárhogy is legyen, kiderítem, megtalálom az okát és elengedek mindent, ami hátráltat.

Ehhez kiváló segítség a pszichodráma, ugyanis itt egy ilyen témát nagyon jól ki lehet játszani és ránézni kívülről, belülről a helyzetre. Megdöbbentő egyébként mennyire intenzív élmény kiállítani egy játékot, ami a saját helyzeted, majd benne lenni még erősebb, aztán ránézni az egészre, na az a meghökkentő. Sőt, amikor más játékában vagy szereplő az is nagyon intenzív tud lenni.

A mostani alkalom során még nem játszottam ki a témámat, viszont a csoport munka folyamán kapott feladatok és beszélgetések, már sokban segítettek elengedni az önostorozást, a túlagyalást, kesergést a témámmal kapcsolatban. Ez már nagyon felszabadító volt és úgy éreztem, hatalmas könnyedséggel vágok neki a nap hátralevő részének.

Folyt. köv.