Zajongó

Meglehetősen foglalkoztat a férfiasság, nőiesség téma és most szeretnék írni a nőkről, főként egy bizonyos késői 20-as 30-as éveikben járó női berendezkedésről.

Ahogy megfigyeltem van egy elég nagyszámú réteg, akik férfiakat szégyenbehozó ambicióval, önállósággal és bátorsággal vetik bele magukat egy olyan dologba, amivel foglalkozni szeretnének. Fantasztikusak, de tényleg. Megteremtik maguknak az önnálló, független, kellemes életszínvonalat és csak úgy sugároznak.

Viszont megmarad-e a csodálatos női kisugárzás, amikor eljön az a pont, hogy ezt a rengeteg energiát, amit a karrierjükért, önnállóságukért belefeccöltek, az egyszercsak nem elégíti ki őket. Ugyanis még mindig nincs szerető pár, család, gyermek, sőt a sok munka mind a felületen zajlott és szerencsés esetben épphogy csak súrolta a belső lelki, szellemi fejlődést.

Azt gondolom, hogy amennyire építheti ez a fajta út a nőket, annyira viheti vakvágányra is, hiszen egy teremtő, erősnek tünő, önnálló szuper nő mellett hogyan tud érvényesülni a férfi? Tud, papucsként vagy küzködhet is egy ideig, de nem lesz meg az egyensúly, nem lesz kit oltamazni, nem lesz a férfinak rendes önbecsülése – mondjuk erről önmaga tehet -, de a lényeg, hogy nem valósul meg a férfi női egyensúly, ahogyan a két nem szerepe sem a párkapcsolatban. Létrjön egy “anya-gyerek” viszony, vagy a már említett úrnő papucs férfi viszony, vagy egyszerűen egy olyan állapot, amiben hosszútávon senki nem érzi jól magát, még akkor sem, ha azt mutatja.

Szerintem a női teremteni vágyásnak is meg van a középútja, hiszen miért ne lenne teljesen önálló és független egy nő? Legyen! Csak közben ne felejtsen el dolgozni belső folyamatain és nézzen magában jó mélyen, hogy hol szeretne lenni később. Szeretne szerető, igazi férfit? Családot? Gyermeket? Igen? Akkor tartsa nyitva a szívét, lelkét és engedjen. Engedje kilazítani határait, engedje be a férfit és engedje át magát a férfinak, de rendesen, őszintén. (Persze ehhez a férfinak és erősnek kell lennie)

Ez nem lehet egyszerű, hiszen az igazi nővé válás kemény belső munka, ahogyan az igazi férfivá válás is az.

Az én férfivá válásomat is segítette néhány, nálam idősebb fantasztikus harmincas nő, akik mellett sok mindent megéltem. Ők és még jó néhány karakteres, eltökélt, de mégis valamilyen szinten bezárt szívű nő ihlette azt, hogy erről a témáról beszéljek.

Csodaszép lenne, ha nők és férfiak együtt, családokban élnének és nem rengeteg egyedülálló individium váltaná meg felszínes boldogságát.

Eme gondolat menet a saját tapasztalataimból származó meglátás, amelyen túl van ennek egy férfi oldala is, amibe szintén bele fogok menni, sőt emellett sok más típusú nő éli meg önmagát mindenféle módon, de most ezt ragadtam ki.

Mindenesetre hiszek abban, hogy kellő magunkba fektetett energiával átalakulhatunk nyitott szívű, szeretetteljes emberekké, akik méltó párjuk tudnak lenni a másiknak.