Zajongó

Na ezen tessék gondolkozni hőbörgés helyett.

A magyar társadalom megkűzdési stratégiái olykor zseniálisan csodálatra méltóak, viszont az önérvényesítés tekintetében kevésbé látok hatékony megoldási kísérleteket. Ilyennek találom a tüntetések nagy részét is, ugyanis lényegi változás nem történik utána. Szép dolgokért állnak ki emberek, sokszor igazuk is van, jól felbőszítik egymást, vonulnak, fáznak, kiabálnak, álldogálnak, beszélnek a problémáról, majd hazamennek és folytatják ugyanúgy az életüket, mint a tüntetés előtt.

Nem tudom, hogy ettől bárki is megnyugszik, szerintem nem, mert utána meg azon lehet méltatlankodni, hogy „dehát mi kiálltunk az igazunkért”. Dehogy álltatok, bocsánat, kicsit felálltatok, de valójában mást jelent kiállni a saját igazunkért és mást jelent tenni érte. Tüntetéssel lehet demonstrálni, és megbénítani a várost, meg munkát adni a készenlétiseknek, de milyen hatással lesz a politikusok gondolkodására? Nem hiszem, hogy nagyon izgalomba jönnének…

Ha nem tetszik valami, főleg, ha az érinti a munkádat, méghozzá negatívan, akkor változásra van szükséged. Ezt mindenki tudja, mindenki változást akar pozitív irányba. Jó sokat beszélünk róla és annél kevesebbet teszünk érte. (Mély tiszteletem a kivételeknek!)

A tüntetéstől lesz változás? Nem.

Mitől lesz változás? A tettektől.

Hol kell tenni? Ott, ahol változást szeretnénk, ahol valami nem jó, ahol fáj, ahol rosszul érezzük magunkat.

Hogyan? Na ez az!

Ki lehet szállni belőle, ott hagyni és azt mondani nem kérünk belőle. Ezt sok honfitársunk meg is tette, ami sokszor az egyszerűbb lépés, de sokszor nagyon nehéz. Hatékony, de a probléma megmarad, csak távolabb leszünk tőle. Na mit lehet még?

Lehet NEM-et mondani dolgokra!

Főleg olyanokra, amiket nem szeretnénk. Ilyenkor fel lehet állni és azt mondani, hogy ez így nekem nem jó! Máshogy szeretném csinálni! Igen tudom, ehhez nagyon nagy bátorság szükséges, és ez az igazi kihívás bevállalni, hogy van igényünk és ki is tudunk állni érte!

Sajnos ez azonban kevésbé alkalmazott megoldási kísérlet és azt gondolom ezért is tudnak az ország vezetői, olyan dolgokat megtenni velünk, amik sok határt súrolnak vagy átlépnek, de úgy látszik a nép ingeküszöbét még mindig nem eléggé.

Miért van ez? Mert félünk!

A félelmünket használják ki. Jó kis ex-szocialista országként tudjuk milyen fontos a biztos munkahely, ezt hallottuk/halljuk felmenőinktől is: „jajj csak biztos munkád legyen kisfiam, nehogy kirúgjanak, jajj nehogy járjon a szád, mert a végén még munkanélküli leszel...” A munkahely és a muka tényleg nagyon fontos, de milyen áron? Minden áron? Dehogyis, belebetegszünk! Ahogy beteg is a társadalom nagy része.

Ameddig félünk komolyabb lépéseket tenni, addig nem lesz itt drasztikus változás.

Gondoljatok bele, milyen lenne ha mindenki, aki kint van az utcán az nem csinálná hirtelen másnaptól azt, amiben változást szeretne elérni. Mondjuk most a munkaidővel kapcsolatosan van nem tetszés, és ezért mindenki megmondaná, hogyha ez így lesz, akkor nem fog bemenni dolgozni. Egyszerűen több százezer ember nem menne dolgozni, addig amíg átgondolják a vezetők a döntésüket és közös jó megoldásra jutnak a többiekkel. Aztán addig nem dolgoznának, ameddig közös megegyezésre nem jutnak. Ez nagyon hihhetetlen lehetőség ugye?

„ááá tuti kirugnának, féltem az állásom” Most rúgnának ki, amikor munkaerő hiány van? Meg amúgy is, mindenkit kirúgnának? Nem hiszem. Ja és ha kirúgnak, akkor mivan? A munkád érték, már ha tényleg dolgozol is, szóval te az értékes idődet, energiádat adod másnak, hogy ebből profitáljon, ha ezt nem értékeli, akkor miért tisztelnéd meg vele?

Gondolj bele, a politika nagyrészben az üzlet, a pénz forgásának a legitimiziált mozgatórugója, a politikusok pedig ezeknek a képviselői. Még csak nem is titkolják mekkora üzletemberek. Szóval, ha nem dolgozik a nép, leáll a termelés, majd csak csökken a bevétel. Ezt biztosan közgazdászok, meg okos hozzáértők megtudják magyarázni és biztos vagyok benne, hogy cáfolni is, de azt gondolom ennek elég komoly hatása lenne.

Azért is gondolom ezt, mert ez működik kicsiben is és működött más országokban is. Ha a magánéletünkben változást szeretnénk, akkor tudunk tenni érte, tudunk változtatni és ha tényleg csináljuk is akkor működik. Valamilyen irányba biztosan változás lesz és addig változtatgatunk, teszünk a dolgunkért, amíg elégedettek leszünk. Miért ne működne nagyban?

Ugyanezt gondoltam a diáktüntetéseknél is. A diákok 1 napra vagy nem is tudom mennyi időre, amíg az utcán kiabáltak nem mentek iskolába. Na az már valami, de édes kevés. Ha nem tetszik a rendszer ne menjetek iskolába és ha senki nem fog iskolába járni, akkor egyrészről észbe kapnak a vezetők is, hogy ez így nem okés, változás kell. Másrészről elkezdődnek a magán kezdeményezések és teret nyerhetnek a hatékony tanítási eszközök, amelyek be is épülhetnek a rendszerbe. Persze ez nem ilyen egyszerű, de megvalósítható és a változás sohasem egyszerű, főleg ha ekkora a baj, mint ami itt van.

Ameddig viszont kiszolgáljuk a rendszert, addig minden marad úgy ahogy, sőt még rá is tesznek egy lapáttal és ezt addig fogják csinálni, ameddig tűrjük. És a magyar nép kiabálva tűr, nem tetszik neki, de kiszolgálja az ”urakat”, még ha bele szakad akkor is.

Az is lehet, hogy nem is olyan rossz nekünk, szeretünk behódolni és kicsit szenvedni, vagy kiabálás közben, titkon kicsit inkább mindenki annak az ismerőse szeretne lenni, aki kiosztja a lapokat és beteszi a tutiba?